Download Marni Bates - Gyilkos a Vonal Végén PDF

TitleMarni Bates - Gyilkos a Vonal Végén
File Size1.3 MB
Total Pages275
Document Text Contents
Page 138

az elnyúló árnyaktól, hogy ki sem tudnék lépni onnan többet.

Mert a kinti világban potenciális ellenségek és baseballsapkás

gyilkosok szaladgálnak.

Odakinn lenni egyet jelentett a védtelenséggel. A veszéllyel. A

bizonytalansággal. De attól, hogy bebújok az ágyamba, és

elrejtőzöm a takaró alatt, még nem leszek biztonságban.

Úgyhogy inkább mentem tovább. Megint kócos lófarokba

rántottam a hajam, és a macskakövön trappoló cipőm ritmusára

koncentráltam.

Sebastian fütyülni kezdett.

Normál esetben ki kellett volna, hogy üldözzön vele a világból,

csakhogy volt valami ismerős a dallamban, úgyhogy inkább

megpróbáltam felismerni. A lankadatlanul derűs füttyszót

valahogy csúfolódónak éreztem, és jó eséllyel Sebastiannek ez is

volt a célja vele.

Másodszorra is rákezdett ugyanarra a dallamra, én pedig

engedtem a kíváncsiságomnak.

– Mi ez a dal?

– A légierő indulója, a Wild Blue Yonder – elfütyült belőle

még egy kis részt, majd megint hallgatásba merült.

– Hol tanultad?

Hülye kérdés volt. Egyáltalán nem számított, hol hallotta,

vagy hogy miért kezdte fütyülni. Legalábbis ha a többi dologhoz

mérjük, ami az életemben épp zajlott.

– A nagyapám tanított meg rá. Azt mondta, mindig ezt

dúdolta, ha küldetés közben ideges lett. Vagy elveszítette egy

barátját. Vagy mikor az emlékei ébren is rémálomként

kísértették. – A vidám dal nem fért össze ezekkel a sötét

gondolatokkal. – „Hírnévvel élünk, vagy lángolva végünk.” Ez

volt a kedvenc sora. Azt mondta, egy nap majd én is találok

valamit, amiért érdemes lángra gyúlnom. Neki én voltam az a

valami.

– Fogadd együttérzésem, Sebastian! – mondtam

automatikusan. Elkoptatott közhely, az a fajta, amit jobb el sem

olvasni az olcsó, részvétnyilvánító képeslapokon, melyeket a

Similer Documents