Download Ulrich Emil Duprée: A ho'oponopono és a családállítás PDF

TitleUlrich Emil Duprée: A ho'oponopono és a családállítás
File Size4.1 MB
Total Pages21
Document Text Contents
Page 2

Tartalom

VÆlassz szØt Øs hozz össze � 1. rØsz 11

A csalÆdÆllítÆs
Rövid ÆttekintØs 17
Mit Ørtünk felÆllítÆson? 18
A felÆllítÆs cØlja 23

A nyugalomról és a helyes adagolásról 24
Rendszerek felÆllítÆsa 26

Az ökoszisztéma és a ház, amelyben lakunk 27
A közös cél 31
Gyorsabban célba érni, avagy a rend nem árthat 35

A felÆllítÆs elemei 38
A kliens és a fókusz 38
A terapeuta 38
Előítéletek nélkül 39
Az ügy, az információk és a lényeg 39
A csoport, a tér és a megszemélyesítők 44

A felÆllítÆs gyakorlata � A cölöpök 47
Az előkészület 47
A felállítás első mozzanata – Kezdőkép 48
A felállítás második mozzanata – Mozgás 49
A felállítás harmadik mozzanata – Tisztázás és megoldás 50

TovÆbbi tØnyez�k 53
A család 53
Rend és sorrend 58
Rendszerhibák – A kizárásról és a belőle eredő problémákról 65
Környezet 67

Page 10

A ho’oponopono és a családállítás

17

A családállítás
Rövid áttekintés

Ügy: A kliens kikérdezése
Megjelenítés: A rendszerhibát okozó összefüggések láthatóvá válása
Megoldás: Elmozdulás a megoldás és a megoldási kép felé

Családfelállításra gyakran kerül sor hétvégén. Az emberek saját ügyeikkel
és érdekl�désükkel összejönnek egy családfelállító (terapeuta) felhívá-
sára. Körbeülnek. A terapeuta els� lépésként kikérdezi a klienst az ügy-
gyel kapcsolatos problémájáról, majd az ügyet a kliens családi helyzeté -
nek összefüggésébe helyezi, és lehet�leg két-három nemzedékre vissza-
men�en megvizsgálja. Rákérdez a kliens családját ért sorscsapásokra,
megkérdezi a klienst, hogy élnek-e még a szülei, milyen viszonyban
van velük, és hogy került-e sor a családban er�szakos b�ncselekményre,
halálesetre, illetve vannak-e a családban nemkívánatos személyek, ki-
közösített család tagok. Ezután a terapeuta kiválaszt a csoportból tíz-
húsz személyt, akik megszemélyesítik a családtagokat. �k lesznek fel-
állítva a teremben. A terapeuta el�ször csak néhány megszemélyesít� -
vel kezd, és úgyszólván a család magjával dolgozik, azokkal a család -
ta gokkal, akik közvetlenül részesei a sorsnak. Miközben a megszemé-
lyesít�k ebben a második sza kaszban beleélik magukat a szerepükbe,
a felállításokra jellemz� különös és sokatmondó dolog megy végbe: a
reprezentatív észlelés jelensége.

Kísérletileg igazoltan, de eddig még tisztázatlan okokból a megsze-
mélyesít�k ilyenkor úgy éreznek és viselkednek, mint azok, akiket

Page 11

18

megszemélyesítenek, sőt időnként hasonló tüneteket is mutatnak.
Ezáltal láthatóvá válnak a kapcsolati konfliktusok és a sorsösszefüggé-
sek. A terapeuta fokozatosan úgy állítja át a résztvevőket, hogy ren-
det teremtsen a rendszerben. A harmadik szakaszban a résztvevők a
terapeuta kíséretében maguktól rendeződnek egy megoldást és meg-
békélést hozó felállásba. Ebben az úgynevezett megoldási képben a
megszemélyesítők olyan helyet foglalnak el, amelyben, ahogyan mon-
dani szokás, áramolhat a szeretet. Megszüntették azt, ami a meg re-
kedtséget okozta, ezért a megoldási képben a résztvevők rend szerint
nyugodtnak, megerősödöttnek, megkönnyebbültnek és reménykedő-
nek érzik magukat. Amikor ez a kép megvan, a mindeddig a terapeuta
mellett ülő és az eseményeket önmagán kívül figyelő kliens beáll az őt
megszemélyesítő személy helyére, ahol aztán maga is átéli a megbékélést
hozó célállapotot, amelyet végül megoldó mondatokkal és kis szer-
tartásokkal (például meghajlásokkal) erősítenek meg.

Mit értünk felállításon?

A rendszerfelállítás a kapcsolati konfliktusok megszemélyesítők
révén történő megjelenítése a térben.

Rendszerfelállításnak általában azokat a módszereket nevezzük,
amelyek a jelenlévők csoportjából személyeket választanak ki, hogy
megszemélyesítsék egy rendszer tagjait vagy részeit, és egymással
kapcsolatba hozva legyenek felállítva a térben. A családállítás is
a rendszerfelállítások közé tartozik, terápiás eszközként pedig a

Page 20

A ho’oponopono és a családállítás

27

Az ökoszisztéma és a ház, amelyben lakunk
Ezen a bolygón kapcsolatban áll egymással minden élőlény. Közös
ökoszisztémában élünk. Az „ökoszisztéma” szó az ógörög oikosz (=
ház) és a már ismert „szisztéma” szavak összetétele, ami arra utal, hogy
a földön mindennek közös ügye van egymással. Tehát ugyanabban a
házban lakunk, ahol a lakók között valóban bonyolult kapcsolatok
szövődnek. A „lakó” szó nagyon találó, hiszen egyetlen ember vagy állat
sem dicsekedhet azzal, hogy ő építette volna a házat. Minden készen
állt már, és néha az erősebb magának követeli a jogot – akár fegyveres,
akár gazdasági erőszakkal –, hogy úgy éljen, ahogyan szeretne. Ennek
ellenére egy fedél alatt élünk, és ha néhány lakó helytelenül viselkedik,
lakótársait, az állatokat és a növényeket, a földet, a vizet és a levegőt ele-
inte csak háborgatja, majd feldúlja, az minden lakót érint – mindenkit,
mert nincs, aki a házon kívül lakna, és gondoskodna a rendről, ahogyan
másik ház sincs, ahová átköltözhetnénk.

Együttélési egyezség
A régi hawaii énekek arról szólnak, hogy az emberek egykor egyezséget
kötöttek a földanyával. Akkoriban a bolygót még teljes egészében víz
borította, az ősóceán, és az első emberek, hogy szárazföldet kapjanak,
beleegyeztek abba, hogy törődni fognak a földdel, ápolják, és gondoskodnak
az élőlényekről is, az állat- és növényvilágban élő fivéreinkről és nővéreinkről.
Cserébe megkapnak a földanyától mindent, amire az élethez szükségük
van. Így hát az első emberek, a hawaii őslakók és a többi bennszülött népek
évezredeken át harmóniában és az adok-kapok összhangjában éltek, más
szóval: nem hagytak hátra ökológiai lábnyomot – szemben a mai emberrel.2

2 Az ökológiai lábnyom mutatja meg, mennyi helyre van szüksége egy embernek ahhoz, hogy a jelenlegi
életszínvonalán éljen. Minél nagyobb a lábnyom, annál többet vesz el az ember a földtől. Napjainkban
az emberek átlagosan másfélszer akkora területet használnak, mint amekkora rendelkezésükre áll. Az
egyéni „kizsákmányolási faktor” kiszámításához különféle internetes oldalak nyújtanak segítséget.

Page 21

Gyakorlat

28

A kiterjedt és a még kiterjedtebb kapcsolatokról

Foglalkozzunk egy kicsit a „vér szerinti anya” és az „anya-
természet” kapcsolatrendszereivel! Ahogyan minden embernek
van édesanyja, aki saját testéből hozza világra a gyermeke testét,
ugyanúgy hozza világra az anyatermészet is az élőlények testét.
Testünk az édesanyánktól született, az összes élőlény teste, a
fizikális testek elemei pedig az anyatermészettől származnak,
materiálisak (lat. materia = anyag, ok, a lat. mater = anya
szóból).

Arra kérem az olvasót, hogy vizsgálja meg a saját édesanyjá -
hoz, illetve az anyatermészethez fűződő viszonyát! Gondol-
kozzon el komolyan és kritikusan az alábbi kérdéseken:

Mi az, amit nagyra becsül az édesanyjában?
Mi az, amit bírál az édesanyjában?
Meg kellene változtatnia az édesanyját ahhoz, hogy boldog
legyen?

Mi az, amit nagyra becsül a természetben?
Mi az, ami zavarja a természetben?
Hogyan kellene megváltoztatnia a természetet ahhoz, hogy
jobban érezze magát?

Similer Documents